Untitled

Michael Jeffrey Jordan (New York, 1963. február 17. –) visszavonult hivatásos amerikai kosárlabdázó. Széles körben a világ legsikeresebb kosárlabdázójának tartják, o volt generációja legjobban szponzorált játékosa, és kiemelkedo szerepe volt abban, hogy az NBA népszerusége a 80-as és 90-es években világszerte egyre növekedett. Minden idok egyik legnagyobb hatású sportolója.[3]

Példaképeinek a korábbi legendákat David Thompsont, Jerry Westet és Walter Davist tekinti.[4] Ot magát legtöbbször Julius Ervinghez szokták hasonlítani a látványos, zsákolásokkal teletuzdelt játékstílusa miatt.[5][6][7]

Visszavonulása óta több játékost is kineveztek már Jordan „utódának” (olyan világklasszisokat is, mint LeBron James, Kobe Bryant, Dwyane Wade, Grant Hill vagy Vince Carter),[8] de egyikük sem érte el az o nagyságát.

14 idénye alatt 6-szor bajnok, 14-szer All Star[9] kiválasztott, 6-szor a rájátszás és a dönto legjobb játékosa, 10-szer a liga gólkirálya, 5-ször az Év legértékesebb játékosa volt, ezzel az NBA történetének legsikeresebb játékosává vált.

Csapataihoz (Chicago Bulls, Washington Wizards) mindig akkor került, mikor azok rossz szezont produkáltak. A Bulls az egyik leglátványosabb fejlodést produkálta érkezése után, a sereghajtók egyikébol állandó rájátszás-résztvevové, majd a liga uralkodó csapatává vált. Washingtonban vergodobol eros középcsapattá fejlodött a Wizards.

Az 1990-91-es szezonban végre megtört az átok, az alapszakasz MVP-ként másodszor tündöklo Jordan (31,5 pontos, 6 lepattanós és 5,5 gólpasszos átlaggal) vezetésével csapata 61 gyozelmet aratva simán bekerült a rájátszásba. Ráadásul újra helyet kapott az Év védekezo ötösében is. Ekkor már Scottie Pippen is All Star szinten játszott. Az elso két körben a Philadelphiát és a New Yorkot legyozve jutottak be a keleti focsoport döntojébe. Ott az osi rivális Detroit várt rájuk.

Újra a „Jordan Rules” védekezési stratégiát alkalmazták, de tanulva az elozo év hibájából most a lekettozo[20] Detroitot gyors passzokkal szétzilálták. Egy sportszerutlen jelenetnek is tanúi lehettek a nézok az utolsó mérkozésen, Isiah Thomas vezetésével a rendes játékido vége elott levonultak a pályáról a detroiti játékosok, feladva a csatát, csak hogy ne kelljen kezet nyújtani az oket legyozoknek. A begyujtött négy gyozelem azt jelentette, hogy története során eloször a „szeles város” csapata bejutott az NBA nagydöntojébe, ahol a Magic Johnson és James Worthy fémjelezte Los Angeles Lakerst kellett legyozniük.

Meglepoen simának mondható eredménnyel, 4-1-es Bulls gyozelemmel zárult a dönto, így Michael megszerezte élete elso bajnoki címét. Ebben a párharcban is órási szerepet vállalt, miután ezentúl mindig, mikor bajnokok lettek, megválasztották a Dönto játékosának. A dönto második meccsén egy óriási mozdulatsorral (egyik kezébol másikba átvéve a labdát) megakadályozta, hogy Sam Perkins blokkolja, ezzel újra beírva magát a sportág történetébe, hiszen 2000-ben az ESPY sportlap az évtized jelenetének választotta.

A rájátszásban 15 gyozelem mellett csak 2 vereséget szenvedtek el. Megkezdodött az elso Bulls-éra.

1991-92-ben újabb csapatrekordot jelento eredménnyel, 67-15-ös gyozelem-vereség mutatóval zárták az alapszakaszt. Jordan újra alapszakasz MVP (30,1/6,4/6,1) díjjal gazdagodott és újra beválasztották az év védekezo ötösébe is. A döntoben a Clyde Drexler vezette Portland Trailblazerst gyozték le, így begyujtve második bajnoki aranygyurujüket. A dönto elott a média nagy felhajtást csapott a két vezéregyéniség körül, próbálták felébreszteni a 80-as évek nagy Magic Jonhson-Larry Bird rivalizálást. A dönto elso mérkozésén Michael újra emlékezeteset nyújtott, ma is rekordnak számító 35 pontot dobott az elso félidoben úgy, hogy közülük 18 pontot hárompontos dobást követoen. Miután a hatodik hárompontos is talált, Jordan leült a pálya szélére, és mélán bámult maga elé. Marv Albert, a mérkozés kommentátora késobb úgy nyilatkozott, Michael ekkor ezt mondta maga elé: „Nem hiszem el, hogy ezt csinálom.”[21]

1992-93 Újabb nagyszeru teljesítménnyel rukkolt elo az alapszakaszban (32,6/6,7/5,5), de barátja, Charles Barkley ezúttal elnyerte elole az MVP címet.

Sima út vezetett a nagydöntoig, ahol épp a Barkleyval felálló Phoenix Suns állt csapata és a serleg közt. Lemásolva a múlt évi Portland elleni eredményt, 4:2-es összesítéssel sorozatban harmadszor nyerték el a bajnoki címet, megismételve a 60-as évek legendás Boston Celtics-ének produkcióját, elérve az ún. „three-peat”-et. Habár az utolsó meccs dönto momentumai nem Michaelhoz kötodnek, mégis az o 55 pontja képezte alapját a Bulls gyozelmének.

1992 nyarán zajlott a Barcelonai olimpia, amin o is részt vett. A „Dream Team” néven elhíresült amerikai válogatott a profi ligában edzodött játékosokból állt, és a világon egy csapat sem tudta velük szemben eséllyel felvenni a versenyt, így Michael második olimpiai aranyérmét nyerte.

Ezidáig 7 gólkirályi címet nyert, háromszoros bajnoknak és MVP-nek mondhatta magát. Mondhatni, elért mindent, amit kosárlabdázó elérhet. Talán emiatt, talán a média támadásai, talán a szerencsejáték szenvedélyébol származó családi gondjai miatt megcsömörlött a kosárlabdától. „Nagyon szégyellem magam emiatt, egyike azoknak a dolgoknak, amiket rettenetesen bánok. A tükörbe nézve azt kell mondanom magamban, hülye voltam.” – nyilatkozta késobb a hazárdírozásairól.

Ráadásként két tinédzser megölte az apját, miközben megpróbálták ellopni a kocsiját.

Így 1993 oszén ezekkel a szavakkal bejelentette a visszavonulását: „Elértem a karrierem csúcsát. Úgy érzem, már semmi mást nem tudok bizonyítani.”[22]